Lemboczki Zsombor honlapja

Írások

 

 

Miért nem evolúció, miért inkább teremtés?

(avagy  érvek a  kreacionizmus védelmében

készítette:Lemboczki Zsombor)

(a teljes cikk itt:

http://kezdetek.hu/index.php?option=com_docman&task=cat_view&gid=54&Itemid=45)

 

 

 

„. Csodálatosak  alkotásaid, s jól tudja ezt az én lelkem."

Zsolt 139,14

 

„Micsoda az ember, -mondom- hogy megemlékezel róla?

És az embernek fia, hogy gondod van reá?

Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé Istennél,

és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

Úrrá tetted őt kezeid munkáin,

mindent lábai alá vetettél."

Zsolt 8,5-7

 

 

  Honnan származik az ember? Hogyan kerültünk ide a Földre? Ezek a kérdések egyikei a legfontosabbaknak az emberiség számára, hiszen meghatározzák életünk értelmét.

  A tudósok egy jelentős hányada úgy gondolja, hogy az evolúcióban (lat. kibontás, fejlődés) megtalálta a választ.

Ezzel szemben meghatározó azoknak is az aránya, akik egyszerűen irreálisnak tartják Darwin azon ötletét,(az USA-ban  2005-ben  a megkérdezettek 64%-a nem hisz az evolúcióban!) mely szerint az élő anyag az élettelen anyagból, az élőlények egyes fajai pedig átalakulás révén más fajokból származnak, mégpedig a ma is érvényes természeti törvények hatására. Eszerint az élőlények mindegyike egyetlen élő sejtből származik mely körülbelül 3,8 milliárd éve jött létre.

Igen ,szándékosan írtam ötletet  ,és nem tudományos elméletet, ugyanis az evolúció gondolata nem felel meg a tudományos elmélet kritériumainak.

       A természettudománynak öt át nem hágható kritériuma van,ezek:megfigyelhetőség,modellezhetőség,megismételhetőség,

reprodukálhatóság,és gyakorlatba való visszacsatolhatóság. Az  evolúció gondolata ezek egyikének sem felel meg.

Igen, én azt állítom, hogy az evolúció egy fantáziaszülemény ,és semmi sem igazolja, viszont a teremtés sokkal logikusabb ,és mindkettő elfogadásához hit kell.

 

Ki is volt Charles Darwin, és mikor is jelentette meg nagy vitákat kavaró könyvét ,"a fajok eredete a természetes kiválasztódás útján" címmel?

1809.febr.12-én született Angliában.16 évesen orvostudományi egyetemre iratkozott be, azonban unalmasnak találta ,és a lelkészi! hivatást kezdte tanulni a Cambridge-i Egyetemen.

Itt önszántából természettudományi előadásokat hallgat. Miután végez, egy világ körüli tudományos úton vesz részt a Beagle (Vizsla) nevű hajón, melynek során öt év alatt körbeutazza a Földet. Tapasztalatait éveken át összegezte, így alkotta meg evolúciós elméletét.

1836-ban feleségül veszi unokatestvérét, Emmát, akitől 10 gyermeke születik ,azonban fiatalon meghalt különösen szeretett kedvence, a kis Annie /10 éves korában./ Ezért a tényért érzett keserűség is hozzájárult valószínűleg folyamatosan megingó ,majd végül elvesztett hitéhez.

1859-ben jelenik meg fő műve, A fajok eredete ,ugyanis tudomására jut, hogy kortársa, A.R. Wallace igen hasonló elméletet dolgozott ki, és Darwin meg akarta tartani elsőségét az evolúció" felfedezésében."

Darwin világhírű művének megírásakor súlyos betegségbe esett, melynek jelei a hisztérikus sírás, szorongás, légszomj, pánikrohamok voltak, olyannyira, hogy félt a szabadban tartózkodni.

Azt írta barátjának, J.Hookernak úgy másfél évvel a fajok eredetéről szóló gondolatainak körvonalazása után "Végre felvillant a fény, és már-már meggyőződésemmé lett,(szöges ellentétben a kezdet kezdetén vallott nézetemmel),hogy a fajok nem változhatatlanok. Olyan ez mintha egy gyilkosságot vallanék be.(sic.))

Igen, ez az elmélet valóban ilyen hatással van elfogadóinak szívére. Megöli a hitet, a reményt.

A Biblia szerint a sátán a hazugság atyja, embergyilkos ,és véleményem szerint ez a tan tőle, azaz természetfeletti, gonosz forrásból származik .A Biblia azt mondja, hogy a valóság idealista alapon, Isten Szívéből, Isten beszédéből származik, és az emberi szívnek is van teremtő ereje, ezért írja az Ige: "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet ,mert abból indul ki minden élet."

Az evolúció valódi természetét leplezi le az is, hogy sokan rendkívül heves érzelmekkel, agresszivitással reagálnak az evolúciótan kritikájára, és észérvekkel sem lehet megingatni az ebbe vetett szilárd hitüket.(több tudós mai napig is állását veszti, ha kifejezi ellenérveit az evolúcióval szemben)

Darwin „gyilkos "műve megírása után tovább dolgozik, több műve is megjelenik a témában,1861-től élete végéig főleg botanikával foglalkozik,(és amikor már nem foglalkozott az evolúcióval, megszűntek rohamai).

1882-ben az angliai Downe-ban halt meg.

 

Az életrajza szerint gazdag képzelőerővel rendelkező Darwint(ennek valóságát látni fogjuk)

rendkívül lenyűgözték a különböző élőlények, főleg egy bizonyos pintyfaj egyedei, amelyeket a Galápagos-szigeteken látott. Úgy gondolta, hogy a madarak csőrformájában tapasztalható eltérések annak köszönhetők, hogy alkalmazkodtak az élőhelyükhöz. Ezt az ötletet tartva szem előtt, feltételezte, hogy az élet és a fajok eredete a környezethez való alkalmazkodásban keresendő. Darwin szerint az egyes fajokat nem külön-külön teremtette Isten, hanem természeti hatások következtében különültek el egymástól, egy közös őstől.

  Ez egy megalapozatlan fantáziaelmélet, de a kor materialista biológusai üdvözölték, míg természetesen a hívő társaik nem fogadták(és a mai napig sem)fogadják el.

Azért megalapozatlan, mert egyetlen egy bizonyíték sincs arra, hogy az elmélet reális lenne, viszont bizonyítani fogom a következőkben, mi minden szól ellene.

Az alapötlete az volt, hogy a környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyed örökítette tovább előnyös tulajdonságait a következő generációra, és ezek az időközben felhalmozódó tulajdonságok végül teljesen új fajt alakítanak ki. Darwin szerint ennek a mechanizmusnak a legfejlettebb  terméke az ember.

   Már Darwin is tudta nagyon jól, hogy elmélete rengeteg problémával találja szembe magát. Ezt be is vallotta A fajok eredete című művében az elmélet nehézségei című fejezetben.

Ezek a nehézségek elsősorban a régészeti maradványok, az élőlények bonyolult szervei, melyek nem jöhettek létre véletlenszerűen, és az élőlények ösztönei voltak.

Pld:("Ha be lehetne bizonyítani, hogy létezik olyan bonyolult szerv, amely nem jöhetett létre számos apró, egymást követő módosulás révén, akkor elméletem teljesen megdőlne."Darwin)

Arthur Koestler író nem véletlenül nevezte az emberi szemet a darwinizmus buktatójának.Wolfgang Kuhn biológus,a „Darwinizmus buktatói" című könyvében írja:

Olyan érzékszervnek, mint amilyen az ember szeme, a fölépítésében és működésében

mutatkozó tagadhatatlan tökéletesség, nemcsak kiindulásképpen, hanem egyáltalában, elvileg sem magyarázható csupán véletlen mutációkkal és a „létért való küzdelemből" eredő kiválogatódással, ahogyan azt az elmélet szigorúan követeli! Teljesen helyesen mutat rá Koestler a szem felépítésének hallatlanul bonyolult voltára, arra, hogy itt minden a helyén van, egymással összhangban, kölcsönösen, egymáshoz rendelve és egymást kiegészítve, a különböző anatómiai építőelemektől kezdve a szem által szolgáltatott információk feldolgozásáig, értékeléséig, tárolásáig az agynak a különböző pontjaiban. A tökéletes, hibátlan elrendezés már az érzékeny szerv védelménél kezdődik. Nem csupán arról van szó, hogy a szemet biztonságos csontüreg foglalja magába! Ezenkívül a mögötte lévő különleges zsírpárna lökéscsillapítónak van kiképezve, és lehetővé teszi, hogy a szemgolyó a kívülről jövő nyomásnak finoman kitérjen. A szemhéj megvédi az érzékeny szaruhártyát a sérüléstől, a szem belsejét pedig a káros fényhatástól. Az ehhez aprólékos gonddal hozzárendelt idegreflexívek villámgyors automatikus záródásról gondoskodnak, mihelyt valami érinti a szaruhártyát, vagy éles fény esik a szemre, vagy valamilyen lehetséges veszély-például egy kéz- közeledik gyorsan. A szemhéj szélén lévő, kifelé ívelő szempillák hatásos porszűrőt alkotnak, a szemöldök sűrű szőrzete pedig megakadályozza, hogy a homlokról lefolyó, maró izzadság a szembe jusson. A szemhéj belső élén-tehát az egyedüli megfelelő helyen! -a Mailbom-mirigyek olyan anyagot választanak ki, amely a szemhéjat zsírozza, és ezzel lehetővé teszi teljes bezáródását. Ez a víztaszító réteg ezenkívül megakadályozza, hogy a könny, amelyet a szemüreg felső részének lapos mélyedésében lévő különleges mirigy választ ki, és ami a szemgolyó tisztítása és nedvesen tartása szempontjából roppant fontos, a szemhéj szélét állandóan nedvesítse.

Természetesen (!) különleges könnycsatornák gondoskodnak kiadós mennyiségű könnynek az orron keresztül való lefolyásáról, ahol a könny másodszor is hasznossá válik, itt a belélegzett levegőt nedvesíti!

A látóképességnek ezekhez a külső, a szó legigazibb értelmében vett határfeltételeihez és előfeltételeihez tartoznak még a szemgolyót minden kívánt irányban forgató és mozgató, rendkívül ésszerűen elrendezett izmok is.

Ezeknél azonban sokkal bonyolultabb szemünknek a látás folyamatát közvetlenül szolgáló finom differenciálódása, amelyet az iskolai biológiakönyvekben általában szívesen hasonlítanak a fényképezőgép részeihez. Csillagászati számokkal fejezhető ki annak valószínűtlensége, hogy a szem összes szükséges alkotórésze véletlen folytán jött létre és rendeződött helyesen egymáshoz.

 Volt egy dr.Crüger nevű természetkutató, ő küldte el Darwinnak a messzi Dél-Amerikából Angliába egy orchideavirágnak és különleges beporzási módjának szemléletes leírását, valamint egy fogságba ejtett, preparált rovart.A beszámoló csaknem olyan, mint egy modern krimi, és könnyen elképzelhetjük a szorgos megfigyelő megdöbbenését és csodálatát, amikor a különleges eseményt szemlélte: "Ennek az orchideának a labelluma (alsó ajaka)egy részében nagy edénnyé mélyül, amelybe a fölötte lévő kiválasztó szarvból állandóan csaknem tiszta víz csöpög.Ha az edény félig megtelik, a többletvíz az oldalán lévő nyíláson át kifolyik. Az alsó ajak főrésze az edény fölött helyezkedik el, szintén kamraszerűen szélesedik ki, és két oldalkijárója van; a kamrában egészen különleges ivari tájat találunk.

Dr.Crüger megfigyelte, hogy a nagy dongók nem azért keresik fel tömegesen az orchidea óriási virágait, hogy nektárt szürcsöljenek ,hanem hogy a kamrában az edény fölött lévő lágy részeket lerágcsálják. Eközben minduntalan belökik egymást az edénybe; a szárnyuk nedves lesz,nem tudnak tovább repülni, a kiömlőnyílás alkotta átjárón kell keresztülmászniuk.

Dr.Crüger a dongók szűnni nem akaró sorát látta kimászni kényszerfürdőjükből. Miközben a dongó átkényszeríti magát a szűk és alátámasztott tetejű átjárón, a hátát először a ragadós bibéhez ,majd a pollenszemek ragadós portokjához dörzsöli. Ha a dongó egy éppen kinyílott virág járatán keresztül mászik, a pollenszemek a hátához ragadnak, és azokat magával viszi.

Ha most az így „fölszerelt" rovar egy másik virágra száll, vagy másodszor tér vissza ugyanehhez a virághoz, és társai belökik az edénybe, ismét átmászik a járaton, a pollenszemek érintkeznek a ragadós bibével, rajta maradnak, és a virág megtermékenyül. Most már láthatjuk, hogy mi a szerepe a virág egyes részeinek: a vízkiválasztó szarvaknak, a félig telt edénynek, mely megakadályozza, hogy a dongók tovább repüljenek, és kényszeríti őket, hogy keresztülmásszanak a nyíláson ,odadörgölőddzenek a megfelelő helyen lévő ragadós pollenszemekhez és a ragadós bibéhez.

G.Chapman szerint a „vörös orchideának" ebben a mechanizmusában legalább öt különálló funkció valósul meg, amelyeknek helyes sorrendben kell együttműködniük: a nőstény dongót oda kell csalogatni, hogy a vödör csapdájába essék, gondoskodni kell a nedvesség kiválasztásáról,a vödörben állandóan folyadékot kell tartani, biztosítani kell a kijáró alagutat és a pollencsomagok fölrakásának valamint továbbszállításának feltételeit. És ezután éppen azt állapítja meg, amitől Darwin egész elméletének összeomlását féltette: "Ha ennek a mechanizmusnak csak egyetlen része is hiányozna vagy nem működne tökéletesen, a növény nem termékenyülhetne meg. A vödrös orchidea furfangos gépezetének eredete kétségkívül végzetes a teljesen fokozatos, lépésenkénti evolúció elmélete szempontjából.

 

 Nézzük akkor meg pld. a pókot.(de számtalan példa van még).A hátsó testén rendkívül komplikált szervek vannak hálószövés céljából. A pók léte a háló szövésétől függ, hogy zsákmányát megfogja vele. Mi volt azokban az évmilliókban, míg ez a szerv fejlődésben volt? Míg a pók végre tudott hálót készíteni, és vele élelmet szerezni, miért nem halt éhen, míg szerve ki nem fejlődött?

Vagy nézzük pld.a páva tollazatának pompáját,esztétikai szépségét.Ez sem alakulhatott ki pusztán véletlenül, praktikus okokból,hiszen pont akadályozó tényező lenne a fajok közötti harcban.Itt Isten művészetében gyönyörködhetünk,ami a Darwini gondolkodásmódban „felesleges,értelmetlen" lenne,hisz  nem igaz az ,hogy ez a párzásban játszana szerepet.

Még egy példa: Az evolúciós teória szerint véletlenül kifejlődött egy férfi, és pont ugyanakkor véletlenül egy nő is, és ezek találkoztak is véletlenül, és véletlenül szaporodni is kezdtek.Tapasztalat szerint egyidőben kell a nemi szerveknek a hím és nőneműeknél a felnőttkorig kifejlődniük.Ha ez az őstörténetben az emlősöknél évmilliókig tartott, miként jöttek létre az utódok? A hasznavehetetlen fajfenntartó szervekkel  megterhelt egyedeknek már a kezdet kezdetén utódok nélkül kellett volna kipusztulniuk. Akkor miképp tudták nemi szervüket a funkcióképességig kifejleszteni?

Vagy nézzük pld.a páva tollazatának pompáját,esztétikai szépségét.Ez sem alakulhatott ki pusztán véletlenül,hiszen pont akadályozó tényező lenne a fajok közötti harcban.

Ha közelebbről megvizsgáljuk az evolúciót nevetséges, nem hiába írta a filozófus Malcolm Muggeridge:"...az evolúció a jövő történelemkönyveiben a legviccesebb témák egyike lesz majd. A következő generáció meg lesz döbbenve azon, hogyan lehetett egy ilyen silány és kétes feltételezést ilyen könnyen elhinni."

 Darwin remélte, hogy ezeket a nehézségeket legyőzik majd az újabb felfedezések(az ellenkezője történt),de ez nem tartotta vissza őt attól, hogy némelyikre saját maga ne álljon elő valami teljesen pontatlan magyarázattal.

Darwin legnagyobb baja az lett, hogy a tudomány,amelytől azt remélte, hogy megválaszolja tézisének problémás pontjait, valójában óriási méretűre növelte azokat.

Egy kis áttekintés a napjainkban fennálló ellenvetésekről,melyeket a „Tudomány felfedezi Istent" című könyv közöl:

 

Biokémia

Bár a közkeletű elképzelés szerint az első élőlény véletlenszerű folyamatok révén, csupán kémiai folyamatok következtében alakult ki, valójában egyetlen általánosan elfogadott, részletes, tudományos magyarázat sem létezik az élet eredetét illetően.

Gyakorlatilag nulla annak a valószínűsége, hogy akár egy legegyszerűbb egysejtű élőlény spontán, véletlen reakciók következtében jöjjön létre.

Élettelenből élőt soha senkinek sem sikerült létrehozni, ez csak teremtéssel lehetséges.

 

Genetika

A mutációk nem tudnak új hasznos szerveket létrehozni, hanem a mutáció mindig negatív változást hoz létre, mindig károsnak bizonyult .Soha senkinek nem sikerült új fajt létrehozni természetes kiválasztódás révén.

Molekuláris biológia

Darwin még nem látott bele a sejtekbe, a tudományos világ akkoriban még csak nagyon alapszinten és nagy vonalakban értette a sejt felépítését és működését.

Ha Darwin csak egyetlen pillantást is vethetett volna egy sejtre egy elektronmikroszkóp segítségével, láthatta  volna a sejt hihetetlen bonyolultságát és szerkezetét. Ilyen kifinomult és bonyolult rendszer nem  jöhetett létre apróbb, véletlenszerű változásokon keresztül.

Ezek a  molekuláris gépezetek egyszerűsíthetetlenül összetett rendszereket képeznek, melyek fokozatos kialakulásának lehetőségére csak hézagos elképzelések vannak.

 

Paleontológia(őslénytan)és geológia

A kormeghatározási módszerek bizonytalanok. A leleteket olykor a kőzetréteg alapján, a réteget pedig a benne talált lelet alapján datálják. Az ilyen kölcsönös hivatkozás teljesen bizonytalanná teszi a fosszíliák korát. A szakemberek az uralkodó előítéletek, és nem objektív tudományos tények által rakják sorba a leleteket. A rendhagyó, az időrendi skálába nem illeszkedő leletekről a nagyközönség nem szerez tudomást. Az őslények létezése csak arra utal, hogy voltak olyan fajok, amelyek a múltban kihaltak, de nem bizonyítanak semmiféle fejlődést, evolúciót.

 

Rendszertan

Az alaktani és genetikai alapon felállított törzsfák nem fedik egymást.

A fajok közötti mozaikos hasonlóságok és különbségek miatt nem létezik egységesen elfogadat rendszertan. A feltételezett közös ősök csak feltételezések, és nyoma sincs annak a rengeteg átmeneti formának sem, amelynek az elmélet szerint léteznie kellene.

 

Állati viselkedés, etológia

Az egyes fajokra jellemző összetett ösztönláncolatok csak egészükben hasznosak

Önálló részleteik haszontalanok lennének, így fokozatos kialakulásuk elképzelése logikátlan.

 

Embriológia

A hasonló embrionális állapotok közös tervezővel is magyarázhatók. A hasonlónak látszó formák gyakran más szervrendszer részét képezik(a „kopoltyúrés"-nek nevezett embrionális szövetekből a középfül csontja és belső elválasztású mirigyek lesznek),így nem származhatnak egymásból. Sokszor különböző gének határozzák meg a különböző struktúrákat. Haeckel hamisításokat követett el a hasonlóság látszatának növelésére.

 

Antropológia

A nagymértékben hiányos leletekből a tudósok indokolatlanul messzemenő következtetéseket igyekeznek levonni. A feltételezett „emberősök" közötti sorrend az antropológusok között is állandó vita tárgya, és semmi sem bizonyítja, hogy közöttük bármi leszármazási kapcsolat áll fenn Az összképet megzavaró leleteket elhallgatják, Az ember származásáról szóló közkeletű elképzelés teljességgel hipotetikus.

 

A világunkban, már a sejtekben jelenlévő információ is tervezőt feltételez, ahogy Werner Gitt informatikus, a kreacionizmus egyik fő élharcosa megfogalmazta: Nincs információ anélkül,hogy az elején ne lenne szellemi elindító, azaz az információ lényegében szellemi,és nem anyagi jellemző, nincs információ szándék,akarás nélkül. Ezekből a fölismerésekből adódik az élet meghatározása: élet=anyagi rész+szellemi rész. Az információelméletnek ezen érvei is az evolúciós csalás végét jelentik. Kezdetben nem a hidrogén volt, hanem a Szellem, ahogy János evangéliumának kezdő sorai megfogalmazzák.

Henry M.Morris teremtéskutató megállapításai ide vágnak:

Az ok és okozat érvelésével megállapítható:

az élet eredendő oka-csak élő lehet

az emberi szeretet eredendő oka-csak olyan lény lehet,aki szeret

az emberi becsületesség eredendő oka-csak igazmondó lehet

az emberi felelősség eredendő oka-csak akarat lehet

a lelki értékek eredendő okának-lelkinek kell lennie

az erkölcsi értékék eredendő okának-morálisnak kell lennie

a végtelen összetettség eredendő okának-mindentudónak kell lennie

az egyetemes kölcsönhatás eredendő okának-mindenütt jelenvalónak kell lennie

a korlátlan energia eredendő okának-mindenhatónak kell lennie

a végtelen idő eredendő okának-öröknek kell lennie

a határtalan űr eredendő okának-végtelennek kell lennie

 

Az ok és okozat törvényéből tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minden dolog eredendő oka csak végtelen, örök, mindenható,mindenütt jelenvaló,erkölcsi, lelki, akarattal rendelkező, igazmondó lény lehet, aki képes szeretni! Vajon ilyen tulajdonságok jellemzik az anyagot? Az ősi részecskék véletlenszerű mozgása vajon létrehozhat e értelmes gondolatot?

 

Teljesen logikátlan és abszurd, hogy a fajok egymásból alakultak. Ugyanis jelenleg látjuk a fajokat, de az átmeneteket nem, sőt az alapfajoknál magasabbrendű  átmeneti fajoknak nagyobb esélyük kellett volna lenni a túlélésre, tehát élniük kéne, és ha kihaltak volna(ami feltevés),akkor a földben miért nem találták meg őket? Hova tűnt volna a földből a több millió hiányzó láncszem?

Amikről állítják, megtaláltak, azokról részletesen ismertetni fogom, hogy nem állják meg a helyüket.

Bombázzák az embereket az ősrobbanás tanával is, ami pedig ellentmond a termodinamika második fő tételének, és senki nem látta.(a tétel szerint a létező rendszerek egyre rendezetlenebbé válnak az idők során, kivéve, ha lokálisan megfelelő minőségű és minőségű irányított energia bevitelével a folyamatot megállítjuk, és megfordítjuk)

Gondoljuk csak el, egy ilyen rendezett világ egy destruktív robbanás végeredménye lenne? Ez irreális. Chandra Wickramasinghe professzor megállapította:"Annak az esélye,hogy a z élet csak úgy kialakult a földön,ugyanolyan csekély,mint annak,hogy egy tornádó végigsöpör a szeméttelepen,és a felkavart anyagokból létrehoz egy Boeing 747-est.

Nemhiába,Charles Darwin is beismerte élete vége felé:"Lehetetlen felfognom azt,hogy ez a mérhetetlen és csodálatos világegyetem,amelynek az ember is része,a vak véletlen vagy szükségszerűség révén jött létre. Amikor így elgondolkozom, úgy érzem,keresnem kell az eredeti okot,amelynek bizonyos fokig az emberéhez hasonló értelme van."

 

Ugyancsak a teremtés melletti érvek :A Biblia,(Föld kerekségének kijelentése (Ézs 40,22) ,a 6408 prófécia közül 3268 már beteljesedett, a többi a jövőre szól),a teremtett világ szépsége, rendezettsége, és a lelkiismeretünk is, ami egyértelműen Isten kézjegyére utal.

Le kell szögezni, hogy semmilyen tudományos állítás nem tehető a világ keletkezéséről. Itt is azt használják ki a tudomány tekintélye mögé bújó materialisták,hogy az átlagembernek nincs  információja ellenőrizni állításaikat, és jól hangzó blöfföket hitetnek el a hiszékeny emberekkel.

 

Vannak, akik szerint a kereszténység összeegyeztethető az evolúcióelmélettel, ezt  a gondolatot nevezzük teista evolúciónak.

Akik azt gondolják, hogy a Biblia Teremtője is megadhatta a kezdő lökést az evolúciónak, azok logikai öngólt lőnek maguknak, ugyanis Jézus Krisztusnak sem hisznek ebben az esetben, hiszen maga Jézus mondta(Máté 19,8-tól):A Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket.(Ádámot és Évát)

Illetve ha az emberiség az állatvilágból fejlődött volna ki, akkor értelmezhetetlen lenne Ádám eredendő bűne, amit Pál apostol is megerősít.(Róma 5)

És Jézus sem lehetne a bűnt eltörlő második Ádám.

Tehát logikusan átgondolva vagy a teremtés, a Biblia igaz, vagy az evolúció, de mindkettő elfogadása önellentmondás.

A Biblia azt állítja, hogy hit által megértjük, hogy a világot Isten beszéde teremtette.

Nincs itt helye az evolúciónak, ez egyértelmű.

Az evolúció célja, hogy az embereket meggyőzze, hogy nem Isten képére lettünk teremtve, hanem az állatvilágból jöttünk létre, ezáltal relativizálódik az erkölcs fogalma, és szabad utat kap az ösztön, amelyen a Biblia sok helyütt az ember romlott természetének vágyait érti.

A történelem már bebizonyította, hogy az evolúciós mese széles körű elfogadása milyen destruktív következményekkel jár,( pld. kommunizmus, nemzeti szocializmus, rasszizmus, porosz militarizmus)

(„...az ő balgatag szívük megsötétedett,...magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek"Róm 1.) Itt megemlíthetjük Nietzschét, a nihilista, istentagadó filozófust, aki az kiterjesztette a darwini evolúciót az emberi társadalomra is,(szociáldarwinizmus),szerinte az erősebb nemzetek kiszorítják a kevésbé rátermetteket.(filozófusunk megőrült). A fasiszták használták fel gyilkos céljaikra eme gonosz eszmét, ki kívántak tenyészteni egy emberfeletti(übermensch) fajt.(Egyébként az emberiségnek Bábel tornya óta célja az Istenné válás, de ez mindig kudarcra van ítélve, és Isten ítéletét váltja ki.)

Igen, ha az ember úgy tekint magára, mint egy kegyetlen szelekciós harcban vergődő véletlen sejtkupac, akkor könnyen kétségbe esik, ön, és környezetpusztító lesz. Mennyivel csodálatosabb egy szerelmetes Atya -Isten ígéreteiben bízva, szeretve, céllal élni.

  A jelenlegi világ nem azonos az ősvilággal.(Éden)

A Biblia szerint (Róma 8) a teremtett világ jelenleg rosszabb állapotban van, mint amiben a kezdetekkor volt, mert alávettetett a hiábavalóságnak és a romlandóságnak.

A szolgasorba taszított és mulandóságnak kitett világ ugyancsak nem illik bele az evolúciós világképbe, hiszen ott a teremtett világ mindig is

alá volt vetve a mulandóságnak.

Hogy a teremtett világ eredetileg másként volt berendezve, azt a teremtéstörténetben olvasható táplálkozási rend is megerősíti(1Mózes 1,29-30):Az állatoknak és embereknek eredetileg kizárólag növényi táplálék volt elrendelve. Az evolúciós fejlődésben ellenben ez sohasem áll fenn. A teremtett világ szolgasorba taszítottságának, valamint a felfalás és felfalatás" egyensúlyának "bibliai értelmezése tehát alapvetően különbözik az evolúciós természetfelfogástól, és összeegyeztethetetlen azzal. Ott ez az egyensúly a fejlődés motorja, itt ellenben azt fejezi ki ,hogy a teremtett világ elvesztette eredeti békéjét.

A teista evolúció(amit sajnos a katolikus egyház elfogadott)  azt jelentené, hogy a teremtés eszközei a túlszaporodás, a legalkalmasabbak kiválasztódása, a versengés és a halál, ez pedig élesen szemben áll azzal,amit a Biblia mond a világ teremtéséről.

A Biblia szerint Isten, aki maga a Szeretet alkotta a világot, mégpedig:

-Szava által (Zsolt 33,6 János 1,1-4)

-építőanyag nélkül(Zsid 11,3)

-ereje által (Jeremiás 10,12)

-bölcsessége által (Zsolt 104,24 Kol 2,3)

-akarata szerint (1Mózes 1,26 Jel,4,11)

-Fia által (János 1,1-4. 10, ;Kolosse 1,15-17;

-Jézus lényének megfelelően (Mt.11,29; n.10,11

-hat nap alatt (1Móz)

A kreacionizmus az az elmélet, mely szerint szó szerint igaz a Biblia ,a teremtési beszámolóval együtt.( eszerint a Föld kb.6000 éves)Keresztényként csak ez az elfogadható ,hiszen ha ezt elvetjük, akkor megtagadjuk a hitet, pedig Jézus kijelentette, hogy „aki pedig nem hisz, elkárhozik".(Márk 16,16)

Mit mondunk ki azzal, ha elfogadjuk az evolúciót(akár teista):

-nem volt első emberpár

-nem volt eredendő bűn

-Jézus is Pál is, Mózes is, stb  hazudtak, illetve mesét, mítoszt közvetítenek(hitetlenség)

-A Jelenések könyve is hazudik, mert a halál nem ellenség, hanem a teremtés eszköze

-Jézus váltságműve megalapozatlan, nincs utolsó Ádám(ahogy első sem)

Az evolúciós elmélet elvezet a materializmushoz, mert Isten nélkül magyarázza a világot. Ezzel nem szabad megalkudni a hívőknek, hanem mint a sátán hazugságát, el kell vetni.

 

Egy cáfolható érve az evolucionistáknak az ember és az emberszabású majom közötti hasonlóság. Áthidalhatatlan szakadék van pedig közöttünk:

-kétlábon járás(ezt a majmok testfelépítése nem teszi lehetővé, az emberről bebizonyították, hogy soha nem járhatott négy lábon, mert nem bírná a testfelépítés,)

-beszéd(a majmok agyában nincs erre lehetőség,(Broca-központ hiányzik)sőt, nincsenek meg az emberszabású majmoknak sem a hangképzéshez szükséges anatómiai feltételei(a szájban sem)

-az agyuk  az emberénél jóval kisebb a majmoknak(kb.harmada)

-csak a jelenben élnek, pillanatnyi érdekeiknek megfelelően a főemlősök

-nincs tervezés, vallás a majmoknál

-nincs erkölcs, lelkiismeret sem, csak ösztönlények

-eltérő testfelépítés (pld.kéz,fej,csigolya,karok,lábak)

-eltérő kromoszóma (ember46,főemlős48)

A majom tehát nem őse az embernek, nem is fajtársa, és hiába várnánk akár millió éveket is, a majom nem fejlődne tovább, pláne nem emberré,ez irreális gondolat, mert áthatolhatatlan hátránya van az emberrel szemben.

 

A geológiai kutatások is a teremtést támasztják alá.

Három dolog nyomban világossá válik a fosszíliákkal (maradványok)  kapcsolatban.

Először, amit a fosszília lelőhelyekből kiolvashatunk ugyanaz, amit a Biblia tanít :az élet hirtelen, egyszerre, zavarba ejtő sokféleségében lépett elő. Ugyanúgy néznek ki a többezer éves  fajegyedek, mit a maiak.

   A leletek közt olyan lény nem található, amely megelőző lépcsőfoka lenne egy későbbi lénynek!

Texas mellett egy folyóágyban egymás mellett ember lábnyomára, és egy dinosaurus lábnyomára bukkantak.(ez megtekinthető múzeumban az USA-ban).

   Ha ez még nem lenne elég jelentős, itt van a megsemmisítő bizonyíték az evolúció teóriájára: W.J.Meister,egy rákgyüjtő 1968 júni.1-én Utah államban, több megkövesedett kis rák lenyomatát találta, egy szandálba bújtatott emberi láb lenyomatában. Ez bizonyítja az egyidőben való létüket, pedig erről a rákról az evolucionisták azt állították, hogy 230 millió évvel ezelőtt kihaltak, tehát jóval az ember fellépése előtt.

Ha az evolúció igaz lenne, a kövületeknek tanúskodniuk kellene az egyik faj másik fajba való fokozatos átalakulásáról. S ennek így kellene lennie, függetlenül attól, hogy az evolúciós elmélet melyik általánosan elfogadott változatáról van szó. Még azok a tudósok is, akik a gyors átalakulásokkal járó "szakaszos evolúció" elvét képviselik, úgy gondolják, hogy ezek a feltételezett elváltozások több évezredes időtartam alatt következtek be. Ezért ésszerűtlen azt hinni, hogy nincs szükség az átmeneti kövületi alakokra.

  Tehát, ha az evolúció tényeken alapulna, akkor elvárható lenne, hogy az ősmaradványok alapján felismerjük az új jellegzetességek kialakulását. Legalábbis néhány olyan kövületnek kellene lennie, amelyből felismerhető a karok, lábak, szárnyak, szemek és további szervek és csontok fejlődési stádiumai. Például látni kellene azt, hogy a hal uszonyai egyre hasonlóbbak lesznek a kétéltűek lábaihoz, valamint, hogy a kopoltyúk tüdőkké alakulnak át. Fel kellene ismerni, hogy a hüllők elülső végtagjai madárszárnyakká módosulnak, a hátsó végtagok karmokkal ellátott madárlábakká, a pikkelyek tollakká, a száj pedig csőrré.

Ezzel az elmélettel kapcsolatban azt írja az angol New Scientist c. folyóirat: "Kijelentik, hogy a tökéletes kövületi bizonyíték olyan élőlények leszármazási sorozatából áll, amelyeknél hosszabb időszakon át lassú, de szakadatlan változások figyelhetők meg." Miként maga Darwin is kijelentette: "Így a közbenső és átmeneti láncszemek számának valamennyi élő és kipusztult faj között mérhetetlenül nagynak kellett lennie."

Másrészt, ha a Mózes első könyvének teremtésről szóló beszámolója felel meg a tényeknek, akkor a kövületekben nem fogjuk megtalálni az egyik életforma másikba való átalakulását. A Biblia kijelentését kell visszatükrözniük; azt, hogy a különböző életformák csupán a "nemük szerint" szaporodnak (1Mózes 1:11, 12, 21, 24, 25). Ha tehát az élőlények teremtés útján jöttek létre, akkor nem fognak a kövületekben részleges vagy befejezetlen csontokat vagy szerveket találni. Minden ősmaradványnak a mai élőlényekhez hasonlóan tökéletesnek kell lennie.

   Továbbá, ha az élőlényeket teremtés hozta létre, akkor várható, hogy a kövületekben a fajok mindenféle átmeneti kapcsolat nélkül, hirtelen jelenjenek meg. Darwin nyíltan elismerte: "Ha számos faj . . . csakugyan egyszerre keletkezett volna, ez a tény valóban végzetes lenne . . . a fejlődés elméletére."

Az ortodox evolúciós elmélet arra számított, hogy a kövületekből bebizonyosodik:

1. Az igen primitív életformák fokozatos megjelenése

2. A primitív formák fokozatos komplexszé válása

3. Sok összekötő "láncszem" létezése a különböző fajok között

4. Új testi jellegzetességek kezdeményeinek kialakulása, amilyenek a végtagok, csontok, szervek

 

A teremtés tanítása szerint arra lehet számítani, hogy a kövületekből bebizonyosodik:

1. A bonyolult életformák hirtelen megjelenése

2. A bonyolult életformák továbbszaporodása "a fajuk (biológiai családfájuk) szerint", variációk kialakulásának lehetőségével

3. Az összekötő "láncszemek" hiánya a különböző biológiai fajok között

4. A részletes kifejlődés hiánya, minden testrész tökéletes

Elég tökéletes a kövületek beszámolója ahhoz, hogy megállapítható legyen, vajon a teremtést vagy az evolúciót támasztja alá? Több mint egy évszázaddal ezelőtt Darwin úgy gondolta, nem. Miért volt "rossz" a kövületek tanúskodása az ő korában? Hiányoztak belőlük az elméletét alátámasztó átmeneti láncszemek. Ez a helyzet a következő kijelentés megtételére kényszeríttette Darwint: "Miért nincs mégsem tele minden geológiai formáció és minden réteg ilyen közbenső láncszemekkel? A geológia bizony nem fed fel számunkra semmi efféle finom fokozatú szerves láncot; és alighanem ez a legkézenfekvőbb és legkomolyabb ellenvetés elméletemmel szemben."

   A kövületek Darwin napjaiban más vonatkozásban is kiábrándítóak voltak. Ő így nyilatkozott: "Több paleontológus [azt hozta] fel a fajok átalakulásának elméletével szemben mint döntő ellenvetést, hogy bizonyos formációkban hirtelen új fajok egész csoportjai jelennek meg." Hozzátette: "Van egy másik, rokontermészetű nehézség is, amely már sokkal komolyabb. Arra utalok, hogy az állatvilág főcsoportjaiba tartozó fajok hirtelen bukkannak fel a legalsóbb, ismert, ősmaradványokat tartalmazó kőzetekben . . . Az eset egyelőre megmagyarázhatatlan, és joggal felhozható alapos érvként az itt kifejtett nézeteim ellen."

Darwin megpróbálta a kövületi maradványok kritizálásával a nagy horderejű problémát megmagyarázni. Azt mondta: "A magam részéről azonban úgy tekintem a geológiai adatokat, mint a világnak hiányosan feljegyzett történetét " Ő is és mások is azt feltételezték, hogy az idők folyamán biztosan előkerülnek a hiányzó fosszilis láncszemek.

  Napjainkig, a több mint egy évszázad intenzív ásatásai során hatalmas mennyiségű kövületi maradvány halmozódott fel. Vajon még mindig 'hiányos' a beszámoló? A Process of Organic Evolution c. könyv a következő kommentárt tartalmazza: "Az elmúlt életformák bizonyítékai ma már számosak és a gazdagságuk egyre bővül, amikor új kövületeket találnak, írnak le és hasonlítanak össze a paleontológusok." Porter  Kier,  a Smithsonian  Institution tudósa hozzáfűzi: "A világ múzeumaiban körülbelül százmillió kategorizált és azonosított kövület található." Következésképpen az A Guide to Earth History c. könyv kijelenti: "A kövületek segítségével a paleontológusok most kiváló képet kaphatnak az elmúlt korok életéről."

Ennyi idő eltelte és milliónyi ősmaradvány összegyűjtése után miről beszélnek a kövületek? Az evolucionista Steven Stanley azt mondja, hogy ezek a kövületek "új és meglepő dolgokat lepleznek le biológiai származásunkról." A View of Life c. könyv, három evolucionista szerző írása, kijelenti: "A kövületek tele vannak olyan rejtélyekkel, amelyekre a paleontológusok mindezideig nem találtak magyarázatot." Mi volt az evolucionista tudósok számára "meglepő", és mire "nem találtak magyarázatot"?

A tudósokat az a tény zavarta meg, hogy a ma tömegesen rendelkezésükre álló kövületi maradványok ugyanarról tanúskodnak, amiről Darwin idejében: Az élőlények alaptípusai hirtelen jelentek meg és hosszú időszakon át semmi érdemleges változás nem tapasztalható. Nincs összekötő láncszem az élőlények egyik nagy csoportja és egy másik csoport között. Így a kövületek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják annak, amit vártak.

A svéd botanikus, Heribert Nilsson, így írja le ezt az állapotot saját negyven éves kutató tevékenysége után: "A paleobiológiai tények alapján még karikatúrát sem készíthetünk az evolúcióról. A kövületi anyag most annyira egységes, hogy az átmeneti alakok láncszemeinek hiányát nem lehet többé szegényesen rendelkezésre álló kövületi anyagokkal megmagyarázni. A hiányok valóságosak; sohasem fognak kiegészülni."

   Figyeljük meg kissé közelebbről a bizonyítékokat. Robert Jastrow azt állítja a Red Giants and White Dwarfs c. könyvében: "Valamikor az első évmilliárdok során megjelent a földön az élet. Ahogy a kövületi maradványok rámutatnak, az élő szervezetek lassanként felkapaszkodtak a létrán az egyszerűbb formáktól a fejlettekig." Ezek alapján azt várnánk, hogy a kövületek beigazolják ezt a lassú fejlődést a kezdeti "egyszerűbb formáktól" a komplexekig. Ugyanez a könyv azonban kijelenti: "A kritikus első évmilliárd, az élet kialakulásának időszaka, a föld történetének íratlan lapjai."

Vajon valóban az "egyszerűbb" megjelölés illik az első életformákra? "Ha időben visszamegyünk a legrégebbi kőzetekig - írja az Evolution From Space c. könyv -, a sziklába zárt ősi életformák maradványai nem tanúskodnak egyszerű kezdetről. Még ha a különböző megkövesedett baktériumok, algák és mikroszkopikus gombák a kutyához vagy lóhoz képest egyszerűbbeknek tűnnek is, információs tartalmuk elképzelhetetlenül magas. Az élet biokémiai bonyolultsága legnagyobbrészt már akkor is fennállt, amikor a legősibb felszíni kőzet kialakult a földön."

   Van-e kövületi összekötő láncszem az élőlények páratlan elszaporodásának e fázisa és a kambrium-kort megelőző időszak között? Darwin idejében nem volt. Ő elismerte: "Arra a kérdésre, hogy miért nem találnak a kambrium előtti időből ősmaradványokban gazdag lerakódásokat, amelyek ezekből a feltehetően legkorábbi korszakokból, a kambriumi rétegcsoport előtti időkből valók, nem tudok kielégítő választ adni." Megváltozott-e a helyzet napjainkban? A paleontológus Alfred S Romer, megemlítve Darwin kijelentését, hogy "hirtelen új fajok egész csoportjai jelennek meg", azt írta: "Ez alatt [a kambrium alatt] terjedelmes üledékes kőzetek vannak, amelyekben a kambriumi formák elődeinek felbukkanását várnánk, de nem találjuk meg őket. Ezekből a korábbi rétegekből az élet minden jele hiányzik és így logikusan azt mondhatnánk, hogy az általános kép összhangban van azzal a nézettel, hogy az életformák a kambrium-kor kezdetén különleges teremtés útján jöttek létre. 'A kérdésre, hogy miért nem találunk a kambrium előtti időből ősmaradványokban gazdag lerakódásokat - mondotta Darwin - nem tudok kielégítő választ adni'. És még ma sem tudunk" - mondta Romer.

Egyesek úgy érvelnek, hogy a kambrium előtti kőzetek a hő és a nyomás következtében annyira elváltoztak, hogy nem őrizték meg az összekötő kövületi láncszemeket, vagy a sekély tengerben nem rakódott le olyan kőzet, amelyben a kövületek fennmaradtak volna. "Egyetlen ilyen állítás sem állja meg a helyét" mondják Salvador E. Lauria, Stephen Jay Gould és Sam Singer, mindannyian evolucionisták. Hozzáteszik: "A geológusok sok változatlan prekambriumi üledéket fedeztek fel, de abban egyetlen komplex szervezet kövülete sem volt "

Ezek a tények arra indították a biokémikus D. B. Gowert, hogy kommentárt írjon az angliai kenti Times számára. Azt írja: "A Genezis teremtési beszámolója és az evolúciós elmélet nem hozhatók összhangba. Ha az egyik helyes, a másiknak helytelennek kell lennie. A kövületi maradványok bizonyítékai a teremtési beszámolóval egyeznek meg. A legrégibb kőzetekben nincsenek ősmaradvány sorozatok, amelyek alapján felismerhető lenne a legprimitívebb teremtménytől a magasabb rendű formákig elvezető fokozatos átalakulás. Ehelyett a legrégibb kőzetekben hirtelen jelennek meg a kifejlett fajok. Az átmeneti fosszilis alakok teljesen hiányoznak."

A zoológus Harold Coffin így következtetett: "Ha helyes lenne az egyszerűtől a bonyolultig való fokozatos evolúció, akkor meg kellett volna találni a teljesen kifejlődött kambriumi élőlények elődeit; de nem lehet

megtalálni azokat, és a tudósok elismerik, hogy kevés a remény arra, hogy valaha is megtalálják. A földön valóban feltárt tények tehát leginkább a rövid idő alatt megvalósult teremtés elméletével vannak összhangban, amely létrehozta az élőlények fő fajait "

 

A kambrium feletti rétegekben egy csapásra felbukkanó élőlények kövületei ismételten arról tanúskodnak, hogy az új állat- és növényfajok hirtelen jelentek meg anélkül, hogy bármiféle kapcsolat is felismerhető lenne valamilyen előddel. Ha már megjelentek, csak igen kevés változás figyelhető meg folyamatos fennállásuk során. A The New Evolutionary Timetable c. könyv azt állítja: "A bizonyítékok feltárják, hogy a fajok többségükben százezer, sőt egymillió vagy még több generáción át fennállnak említésre méltó átalakulás nélkül... Keletkezésüktől az eltűnésükig a fajok csak csekély változáson mennek át " Például a bogarak hirtelen, sokrétűségük teljében jelentek meg a kőzetekben anélkül, hogy bárminemű evolúciós előfutárukról ismeretünk lenne. Sőt mind a mai napig szinte változatlan formában megtalálhatók. Hivatkozva egy légy kövületére, amelynek korát "40 miIlió évre" becsülték, az ifjabb Dr. George Poinar azt mondta: "Ennek a lénynek a belső anatómiai felépítése figyelemreméltóan megegyezik a ma élő legyekével. A szárnyai, a lábai, a feje, sőt még a belső sejtjei is jelenkorinak látszanak." A torontói The Globe and Mail egyik tudósítása így számol be: "40 millió évig tartó küzdelmük során felfelé kapaszkodva az evolúció létráján [a legyek] alig tettek felismerhető előrehaladást "

     A növényekről hasonló képet kapunk. A kőzetekben sok fa és cserje levelének kövületét találták meg, amelyek csak igen kevéssé különböznek a mai növények levelétől. Egyebek közt találtak tölgy-, dió-, hikori-, szőlő-, magnólia- és pálmalevelet. Az állatoknál ugyanaz a helyzet. A jelenkori fajok ősei a kövületek tanúskodása alapján hirtelen bukkantak fel, és messzemenően hasonlítanak ma élő leszármazottaikra. Sok variációjuk van, de könnyen felismerhető, hogy ugyanahhoz a "fajhoz" tartoznak. A Discover c. folyóirat említést tesz erről: "A kardfarkú tarisznyarák. . . 200 millió éve alapjában véve változatlanul él a földön." A kihalt fajoknál ugyanezt a képet látjuk. A dinoszaurusz például hirtelen bukkan fel a kövületekben, mindennemű átmeneti forma nélkül. Ezt követően nagymértékben elszaporodtak, majd kihaltak. Erről a témáról a chicagói Természettörténeti Múzeum által kiadott Bulletin azt írja: "A fajok egymás után igen hirtelen bukkannak elő, alig, vagy egyáltalán nem változnak meg létezésük idején, majd hirtelen eltűnnek a kőzetrétegekből. És nem látható, sőt egyáltalán nem vehető észre, hogy a leszármazottak alkalmazkodása valamivel is jobb lenne az elődökénél. Más szóval: biológiai fejlődésről aligha beszélhetünk."

Az evolúció bizonyításának további nehézsége, hogy a kövületek egyetlen helyen sem utalnak részlegesen kifejlődött csontokra vagy szervekre, amelyek új jellegzetességek kezdeményei lehetnének. Példaként felhozhatók a különböző repülő fajok kövületei - madaraké, denevéreké, kihalt repülő hüllőké. Az evolúció elmélete alapján ezeknek átmeneti formákon át kellett volna kifejlődniük. Azonban egyetlen átmeneti alakra sem sikerült rábukkanni. Az átmenet legcsekélyebb jelét sem sikerül megtalálni. Van-e olyan zsiráfról kövületi lelet, amelynek nyaka csak fele vagy háromnegyed olyan hosszú, mint a ma élőnek? Van-e valamilyen madár-kövület, ahol a csőr éppen a hüllők állkapcsából megkezdődött kialakulásra utal? Létezik-e olyan kövületi lelet, ahol a halak esetében fejlődőfélben látható a kétéltűek medencéje, vagy a haluszonyok a kétéltűeknél megtalálható lábszárakká, lábakká, lábujjakká fejlődnének? A tény az, hogy ilyen jellegzetességek kikutatása a kövületekben hiábavalónak bizonyult. A New Scientist c. folyóirat megjegyzi, hogy az evolúciós elmélet "azt ígéri, hogy az élőlények leszármazási vonalából hosszú időn át tartó fokozatos átalakulásra utaló teljes kövületi anyag fog összegyűlni". Mindenesetre elismeri: "Szerencsétlen módon a kövületi maradványok nem felelnek meg ennek a várakozásnak, mert az egyes fosszilis fajokat ritkán kötik össze átmeneti formák, ismert fosszilis fajok esetében még évmilliókon át sem látható továbbfejlődés." A genetikus Stebbins pedig ezt írja: "Nem ismeretesek átmeneti formák az állatok vagy a növények fő törzsei között." "Valóban - ismeri el a The New Evolutionary Timetable -, a fosszilis maradványok egyetlen meggyőző bizonyítékot sem szolgáltatnak az egyik fajnak másikba való átalakulására vonatkozóan. Sőt egyes fajok meglepően hosszú ideig fennállnak." Ez összhangban van azzal az átfogó tanulmánnyal, amelyet a Londoni Geológiai Társaság és az Angol Paleontológus Egyesület állított össze. John N. Moore, a természettudományok professzora, így számol be az eredményről: "Mintegy 120 tudós mindannyian szakemberek - dolgozott a 30 fejezetes, több mint 800 oldalas terjedelmes mű elkészítésén, amely körülbelül 2500 állat- és növénycsoport fosszilis maradványait mutatja be. A növények és az állatok minden nagyobb rendje vagy faja egyedi, és az összes többi fajtól elkülönült történettel rendelkezik. Mind a növény- mind az állatfajok hirtelen jelentek meg a fosszilis rétegekben.  Bálnák, denevérek, lovak, főemlősök, elefántok, nyulak, mókusok stb. pontosan úgy különböznek egymástól megjelenési formájukban, mint napjainkban. Közös ősnek nyoma sincs, még kevésbé a hüllők összekötő láncszemének, a feltételezett elődnek." Moore hozzátette: "Egyetlen átmeneti alakot sem találtak a fosszilis maradványok között, valószínűleg azért, mert nincsenek átmeneti alakok a kövületekben. Igen valószínű, hogy sohasem voltak átmeneti alakok az állatfajok és/vagy átmeneti alakok a növényfajok között." Ami Darwin idejében igaz volt, igaz ma is. Az ősmaradványok tanúskodása még mindig ugyanaz, amit a zoológus D'Arcy Thompson néhány évvel ezelőtt az On Growth and Form c. könyvében kijelentett: "A darwini evolúció nem tanította meg nekünk, hogyan fejlődtek ki a hüllőkből a madarak, az emlősök az ókori négylábúakból, a négylábúak a halakból vagy a gerincesek a gerinctelenekből . . . a közöttük lévő űr áthidalására hiába keresünk ugródeszkát, mert azt sohasem fogjuk megtalálni."

Mégis, sokszor elhangzott már, hogy legalábbis a ló, klasszikus fosszilis példája az evolúciónak. A The World Book Encyclopedia azt írja: "A ló az evolúciós fejlődés legjobban alátámasztott példái közé tartozik:" Az ezt bemutató ábrák igen kis állatfaj kezdődnek és a jelenkori lóval végződnek. De valóban alátámasztják ezt a kövületi bizonyítékok? Az Encyclopoedia Britannica megjegyzi: "A ló fejlődésvonala egyáltalán nem volt egyenes." A valóságban ez azt jelenti, hogy az ősmaradványok sehol sem igazolták a fokozatos fejlődést a kis állattól a mai lóig. Az evolucionista Hitching azt mondta a fejlődés eme kiváló példájáról: "Ami korábban egyszerűen és közvetlenül ábrázolható volt, az ma oly komplikáltnak látszik, hogy az egyik vagy a másik elmélet elfogadása inkább hitkérdés, mintsem ésszerű döntés eredménye. Az eohippus, a feltételezett legősibb ló, amelyet a szakemberek rég kihaltnak vélnek, számukra csak ősmaradványok által ismeretes; lehetséges, hogy még ma is vidáman él, mindenestre nem mint ló, hanem félénk, róka nagyságú, Afrika bozótjaiban élő állat formájában." A kis eohippust a ló elődjének tekinteni felülmúl minden képzelőerőt, különösképpen azok után, amit a The New Evolutionary Timetable c. könyv mond: "Széles körben feltételezték, hogy [az eohippus] lassú, de szakadatlan fejlődés során egyre inkább lószerű állattá változott." Megegyezik ez a feItételezés a tényekkel? "Az [eohippus] ősmaradványai csak szegényes bizonyítékai az evolúciós fejlődésnek" - írja a könyv. Az ősmaradványokkal kapcsolatban elismeri, hogy "túlságosan hiányosak ahhoz, hogy a ló család történetét egészében dokumentálhassák". Ezért egyes tudósok napjainkban azt mondják, hogy a kis eohippus sohasem tartozott a jó családjához, vagy a ló elődjei közé. A lovak vonalában a fosszilis fajok meglehetősen állandóak, nincs átmeneti forma közöttük és feltételezett evolúciós elődök között. Azon nem csodálkozhatunk, hogy a lovak kövületei különböző nagyságúak és formájúak. Formára nézve még ma is nagy a lovak változékonysága, kezdve a törpe pónitól egészen a nehéz muraközi lovakig. Mindezek azonban a ló családon belüli variációk csupán.

"Az összes ma élő lófajta az equus családhoz tartozik, amelyek.  egycsapásra bukkanak fel. . . eredetükről nem tanúskodnak ismert fossziliák"égis, sokszor elhangzott már, hogy legalábbis a ló, klasszikus fosszilis példája az evolúciónak. A The World Book Encyclopedia azt írja: "A ló az evolúciós fejlődés legjobban alátámasztott példái közé tartozik:" Az ezt bemutató ábrák igen kis állatfaj kezdődnek és a jelenkori lóval végződnek. De valóban alátámasztják ezt a kövületi bizonyítékok? Az Encyclopoedia Britannica megjegyzi: "A ló fejlődésvonala egyáltalán nem volt egyenes." A valóságban ez azt jelenti, hogy az ősmaradványok sehol sem igazolták a fokozatos fejlődést a kis állattól a mai lóig. Az evolucionista Hitching azt mondta a fejlődés eme kiváló példájáról: "Ami korábban egyszerűen és közvetlenül ábrázolható volt, az ma oly komplikáltnak látszik, hogy az egyik vagy a másik elmélet elfogadása inkább hitkérdés, mintsem ésszerű döntés eredménye. Az eohippus, a feltételezett legősibb ló, amelyet a szakemberek rég kihaltnak vélnek, számukra csak ősmaradványok által ismeretes; lehetséges, hogy még ma is vidáman él, mindenestre nem mint ló, hanem félénk, róka nagyságú, Afrika bozótjaiban élő állat formájában." A kis eohippust a ló elődjének tekinteni felülmúl minden képzelőerőt, különösképpen azok után, amit a The New Evolutionary Timetable c. könyv mond: "Széles körben feltételezték, hogy [az eohippus] lassú, de szakadatlan fejlődés során egyre inkább lószerű állattá változott." Megegyezik ez a feItételezés a tényekkel? "Az [eohippus] ősmaradványai csak szegényes bizonyítékai az evolúciós fejlődésnek" - írja a könyv. Az ősmaradványokkal kapcsolatban elismeri, hogy "túlságosan hiányosak ahhoz, hogy a ló család történetét egészében dokumentálhassák". Ezért egyes tudósok napjainkban azt mondják, hogy a kis eohippus sohasem tartozott a jó családjához, vagy a ló elődjei közé. A lovak vonalában a fosszilis fajok meglehetősen állandóak, nincs átmeneti forma közöttük és feltételezett evolúciós elődök kőzött. Azon nem csodálkozhatunk, hogy a lovak kövületei különböző nagyságúak és formájúak. Formára nézve még ma is nagy a lovak változékonysága, kezdve a törpe pónitól egészen a nehéz muraközi lovakig. Mindezek azonban a ló családon belüli variációi csupán.

"Az összes ma élő lófajta az equus családhoz tartozik, amelyek. egycsapásra bukkanak fel.,és .eredetükről nem tanúskodnak ismert fossziliák"

    Ha beszélni hagyjuk a fosszilis bizonyítékokat, azok nem tanúskodnak az evolúció mellett. Ellenkezőleg. A kövületi maradványok a teremtés mellett szólnak. Rámutatnak arra, hogy az élőlények sok különböző fajtája hirtelen jelent meg. Bár egy fajon belül nagy változatosság figyelhető meg, ezek nem kapcsolódnak evolúciós elődökhöz, sem nem kapcsolja össze őket evolúciós lánc az utánuk következő különböző fajú élőlényekkel. A különböző életformák lényeges változás nélkül hosszú időn át fennállnak, néhány közülük kihalt, míg a többiek egészen a mai napig túléltek. Az evolucionista Edmund Samuel arra a következtetésre jutott az Order: In Life c. könyvében: "Az élet különböző formáinak fennállására az evolúciós elképzelés nem tekinthető tudományos magyarázatnak:" Miért nem? Így folytatja: "Sem a biogeográfiai elterjedés, sem a fossziliák pontos analízise nem támogatja közvetlenül az evolúciót." Nem kétséges, hogy a pártatlan vizsgáló arra a következtetésre jutna, hogy a kövületek nem támasztják alá az evolúciós elméletet. Ezzel szemben a fosszilis bizonyítékok nyomatékosan a teremtésről tanúskodnak. A zoológus Coffin megállapítja: "Az elfogulatlan tudós számára a kövületek, a múltbeli élet bizonyítékai, a fellebbezés végső és legfelsőbb fórumát jelentik, mivel a kövületek alkotják a tudomány számára az élet hiteles történetének egyetlen kézzel fogható bizonyítékát. Ha a kövületek szerint ez a történelmi folyamat nincs összhangban az evolúció elméletével - és láttuk, hogy itt erről van szó -, mit tanít akkor nekünk ez a történelmi folyamat? Azt közli velünk, hogy teremtés hozta létre a növények és az állatok alapformáit. A kövületek alapvető tényei a teremtést támasztják alá és nem az evolúciót " Ezért ismerte el Carl Sagan csillagász Cosmzos c. könyvében: "A kövületek bizonyítéka összeegyeztethető a Nagy Konstruktőr elméletével."

 

Az antropológia tényei a teremtés mellett szólnak

Évek óta ismételten beszámolnak majom formájú emberek megtalált kövületeiről. A tudományos irodalomban bőségesen találkozunk ilyen lények művészi ábrázolásaival. Állatok és emberek közötti evolúciós átmenetek ezek? Elődeink voltak-e a "majomemberek"? Az evolúció tudósai ezt állítják. Ezért ötlenek gyakran szemünkbe olyan megfogalmazások, mint az egyik tudományos hetilap címfelirata: "Hogyan lett a majom emberré?"

Némely evolucionista bár nem tartja helyesnek az ember feltételezett ősét "emberszabású majomnak" nevezni, de néhány szakkollégájuk nem tesz ilyen szigorú megkülönböztetést. Stephen Jay Gould azt mondta: "Az emberek.  majomszerű ősöktől származnak." George Gaylord Simpson azt állította: "A közös őst köznyelven bizonyára emberszabású majomnak vagy majomnak nevezte volna mindenki, aki láthatta volna. Mivel az emberszabású majom vagy majom elnevezés közhasználatú, az ember őse emberszabású majom vagy majom volt." Miért játszanak a kövületek olyan jelentős szerepet az ember majomszerű ősének létezését bizonyítandó erőfeszítések során? Mert a mai élővilágban semmi sem támogatja elképzelésüket. Mint arra a hatodik fejezet rávilágított, az ember és a ma élő állatok között, beleértve a majmok családját is, hatalmas szakadék tátong. Mivel az élővilágban hiányzik az embereket az állatokkal összekötő kapocs, a kövületekben remélik megtalálni azt.

Az evolucionisták álláspontjából nézve megdöbbentő az emberek és a majmok között napjainkban megmutatkozó szakadék. Nekik az a nézetük, hogy mennél feljebb tornásszák magukat az állatok az evolúció létráján, annál nagyobb esélyük lesz a túlélésre. Miért van akkor az "alacsonyabb rendű" majomcsalád ma is életben, a feltételezett evolúciós fokukat tekintve fejlettebb átmeneti alakokból pedig miért nem létezik egyetlen egy sem? Ma láthatunk csimpánzokat, gorillákat, orangutánokat, "majomembert" azonban nem. Hihetőnek hangzik, hogy minden egyes korábbi és állítólag fejlettebb - a majomszerű teremtményeket a mai emberrel összekötő - átmeneti alak kihalt volna, az alacsonyabb fejlődési fokon álló emberszabású majmok pedig nem?

    A tudományos irodalom, a múzeumok és a televízió azt a benyomást keltik, mintha az ember majomszerű lényből való kifejlődésére bőséges bizonyíték állna rendelkezésre. Valóban így van ez? Milyen kövületi bizonyítékok álltak rendelkezésre például Darwin napjaiban? Ilyen bizonyítékok ösztönözték őt elméletének felállítására?

A The Bulletin of the Atomic Scientists így tájékoztat: "Közelebbről szemügyre véve az emberi fejlődés korábbi elméleteit, azok nagyon szokatlanoknak tűnnek. David Pilbeam a korábbi elméleteket 'kövületmentesnek' nevezte. Ezek az ember fejlődésére vonatkozó elméletek azt a látszatot keltik, mintha bizonyos kövületek alapján állították volna fel őket, a valóságban azonban egyáltalán nem voltak kövületi maradványok, vagy oly szegényesek voltak, hogy az elméletre nem gyakorolhattak lényeges befolyást. Tehát az ember feltételezett legközelebbi rokonát és a korai emberi maradványokat csak a tizenkilencedik század kutatóinak képzelete kötötte össze:" Miért? A tudományos kiadvány így folytatja: "Hinni akartak az evolúcióban, az ember evolúciójában, és ez befolyásolta munkájuk eredményét."

Több mint egy évszázados kutatás után hány fosszilis bizonyíték áll rendelkezésre a "majomemberre" vonatkozóan? Richard Leakey azt állítja: "Akik ezen a szakterületen tevékenykednek, oly kevés bizonyítékra támaszkodnak, hogy következtetéseik gyakori megváltoztatására kényszerülnek." A New Scientist c. folyóirat magyarázata így hangzik: "A fennálló bizonyítékok alapján ítélve az emberi fossziliák tanulmányozása csak mellékága a paleontológiának vagy az antropológiának, a gyűjtemény kínosan hiányos, a példányok gyakran töredékesek és nem rendelkeznek meggyőző erővel."

Hasonló beismerést találunk az Origius c. könyvben: "Mennél távolabbra haladunk az ember fejlődésének ösvényén, a lépések annál bizonytalanabbá válnak, ugyancsak a gyér fosszilis bizonyítékok következtében." A Science folyóirat hozzáteszi: "Az elsődleges tudományos bizonyíték csak szánalmasan szegényes csontgyűjteményekre korlátozódik, ebből állítják össze az ember fejlődéstörténetét. Az egyik antropológus ahhoz hasonlítja ezt a munkát, mintha a Háború és béke c. regényt 13 válogatás nélkül kitépett lap alapján szeretnénk eredeti alapjában helyreállítani."'

Milyen szegényesek a "majomember" fosszilis maradványai? Figyelj jól a következőkre! Newsweek: "'Az összes fosszilia elfér egyetlen íróasztalon' - mondta Elwyn Simons a Duke egyetemről." The New York Times: "Az ember ősének ismert ősmaradványai elhelyezhetők egy biliárdasztalon. Szegényes emelvény az elmúlt évmilliók ködének áttekintésére. Science Digest: "Meglepő tény, hogy az emberi fejlődés összes kézzelfogható bizonyítéka bőségesen elférne egyetlen koporsóban! A ma élő emberszabású majmok úgyszólván a semmiből bukkantak elő. Nincs múltjuk, nincsenek ősmaradványaik. És a ma élő ember - az egyenesen járó, meztelen, szerszámkészítő, nagy agytérfogattal rendelkező lény - származása, ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, ugyancsak titok."

A mai ember, a gondolkozó, tervező, feltaláló, az előző ismeretre építő és a komplex nyelvhasználat képességével rendelkező ember, hirtelen jelenik meg a fosszilis maradványokban. A The Mismeasure of Man c. könyvében írja Gould: "Semmi támpontunk sincs az emberi agy nagyságának és szerkezetének biológiai megváltozására vonatkozóan, mióta a Homo sapiens a mintegy ötvenezer éves kövületi maradványokban megjelent." Ezért a The Universe Within c. könyv felteszi a kérdést: "Mi okozta azt, hogy az evolúció. . . szinte egyik napról a másikra létrehozta a különlegesen fejlett aggyal rendelkező mai embertípust?" Az evolúció képtelen a válaszadásra. Talán az igen bonyolult felépítésű új élőlény megteremtése lehetne a kérdésre a megfelelő válasz?

 

     Ezek szerint nem találták meg a tudósok a majomszerű állatokat és embereket összekötő "láncszemeket"? A tények alapján nem. A Science Digest írja: "Hiányzik az összekötő láncszem, ami magyarázatul szolgálna a mai ember hirtelen megjelenésére." A Newsweek megjegyzi: "A hiányzó láncszem az ember és a majmok között a legeslegfeltűnőbb, a képzeletbeli élőlények egész hierarchiájában. A fosszilis leletekben szabályszerű az összekötő láncszemek hiánya."





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 7
Heti: 55
Havi: 100
Össz.: 8 847

Látogatottság növelés
Oldal: Teremtés vagy evolúció
Lemboczki Zsombor honlapja - © 2008 - 2017 - zsimizsom.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »